Flórának ajánlva ! :)

Soha nem lett volna szabad találkoznunk, vontam le dühöngve a tanulságot kabátom gallérjába rejtve arcom. Órák teltek el azóta,hogy ott hagytam. Céltalanul jártam az ismeretlen utcákat, csupán ennyi telt zseniális elmémtől... Mycroftra kellet volna hallgatnom és messziről elkerülni minden aminek köze van az érzelgéshez,de még inkább a szerelemhez.Mindig ide lyukadok ki...
Ez gondolat pedig egyenesen hozzá vezet. Megváltás lesz a pillanat,mikor végleg elmegy az eszem!
Jobb híján mélyen tüdőre szívtam a kesernyés cigaretta füstöt. Pont olyan a füst illata és íze,gondoltam, mint az amit most érzek. Keserű és csípős. Átható,mint a komorság,ami olyan mintha a csontjaimba szívná magát... Megborzongtam. Hányszor ígértem,ha elveszítem nem élek nélküle tovább? Őrültség , önkínzás és önmérgezés... Lassú öngyilkosság? Még nem tudom... De egyelőre ez is megteszi.
Rájöttem,nem volt jó ötlet hagynom,hogy a gondolataim szabadon,csak össze vissza csapongjanak. Bár egyáltalán nem lepett meg,hogy rám tört megint az az érzés. Mintha több részre kéne szakadnom. Nem találtam soha a helyem. Mindig is képtelen voltam idomulni másokhoz vagy egyszerűen beilleszkedni...
Lehet ezt a tudatalatti szenvedést fokozni? Erre most kaptam választ.